Cincér Bt. Könyv nemajánló
avagy
Ki lopja el az idő(nke)t?

Az elmúlt egy év során sokan kérdezték tőlem, hogy mi a véleményem a "kitalált évszázadok" problémájáról. Elsőként Pap Gábor egyik e témában Miskolcon tartott előadásának szövegét sikerült elolvasnom, majd amikor november tájt megjelent a könyv, azonnal megvettem, és nekikezdtem, és sok hét alatt sikerült keresztülrágnom magamat az anyagon.


Az Allprint Kiadó gondozásában megjelent könyv (Heribert Illig: Kitalált középkor. A történelem legnagyobb időhamisítása) a szerző két, eredetileg önálló könyvének összekapcsolt változata (kompillációja). Sajnos (legalább) két (a könyvkiadásban szokatlan módon titkolt nevű) fordítóval dolgoztak, és ez érzékelhető stílustörést okoz a műben. Ha röviden minősíteni kell a fordítói munkát, akkor a "csapnivaló" a legjobb jelző. Ugyanis a fordítók nem eléggé jártasak a történészek használta szaknyelvben… Ezt ellensúlyozhatta volna egy ügyes olvasószerkesztő. Volna… Így az Omajjád-dinasztia Omayyaden-ként, a Stauf család Staferek-ként, Suetonius pedig Sueton-ként szerepel. A földrajzi nevek egy részénél is megmaradt a német alak (rajna-maaslandi, Benevent, stb.), de helyenként a magyar megfelelő helyett tükörfordítást készítettek (pl. Frízország Frízföld helyett). Sajnos sok esetben a tulajdonnevek átírása sem felel meg a magyar helyesírás érvényes szabályainak … A sok "baki" közül a legaranyosabb az ásványtan világából származik ugyanis a lazúrkő hivatalos neve a lapislazuri helynévként szerepel… A pálmát a 440. oldal alábbi mondata érdemelte ki: "Magyarország, mint egyházi provincia Gran érsekségében kapja meg a hierarchia csúcsát…" Én inkább Esztergomnak nevezném ezt a települést…

Mivel Illig fő problémája az időszámítás története, ismerkedjünk meg néhány alapfogalommal és ezek problémáival a könyv elemzése előtt!
Ha valaki az idő mérésével, számításával akar foglalkozni, szüksége van néhány alapvető dologra. Elsőként kellenek megfelelő mértékegységek. Ilyet nem nehéz találni, mert a minket körülvevő világ biztosítja ezeket. Így használja mindenki a nap fogalmát, amely a Föld tengely körüli forgásának idejével (kb. 24 óra) azonos. Ha esténként az égre tekintünk, akkor megalkothatjuk a hó(ld)nap-ot, azaz a Hold, Föld körüli keringéséből és változásából származó mértékegységet. Ha az évszakok változására figyelünk, akkor eljuthatunk az év fogalmához, mely köztudottan a Föld, Nap körüli keringésének idejével azonos. Tehát van egy kicsi, egy közepes és egy nagy egységünk, ami ideális lenne, ha ezek egymás többszörösei lennének…., de a hold-év nem azonos a nap-évvel! Így a történelem során egyes népek a Hold "napjait" alapul véve lunáris évvel számoltak, míg mások a Napot tekintették fontosabbnak és évüket a szoláris év adta. Persze olyat is találhatunk, ahol a kettő kombinációját alkalmazták…
Ha van mértékegységünk, akkor szükségünk van egy kezdőpont-ra is, azaz egy olyan mesterségesen, közmegegyezéssel kiválasztott időpontra, amely a mérésünk kiindulópontja lehet. Ez minden népnél más. Az ókori görögöknél első olimpiai játék (Kr.e. 776), a latinoknál Róma alapítása (Kr.e. 753), a zsidók és a bizánciak naptárában világ teremtése (Kr.e. 3761; illetve Kr.e. 5494), az iszlám világban pedig Mohamed próféta Mekkából Medinában menekülésének, a Hidzsrának, a dátuma (622). A keresztény/keresztyén kultúrájú világ általánosan Krisztus születését tekinti kezdőpontnak a XI. sz. óta. Az európai államok közül ezt utolsóként Oroszországban vezették be azzal, hogy Nagy Péter cár elrendelte, hogy a világ teremtése utáni 7208. év december 31. napját Krisztus születése utáni 1700. év január 1. kövesse.
Ennek a kezdőpontnak a hibája, hogy a kiszámolásakor elvétették a számítást, mert az evangéliumok utalásai (Augusztus császár idejében, amikor Cyrenius volt Szíria helytartója stb.) alapján nem választható ki egyetlen esztendő, így nehéz feladatra vállalkoztak az ezzel foglalkozók. Ma a legelfogadottabb dátum a Kepler által kiszámolt Kr.e. 7., amit a betlehemi csillag "dekódolása" alapján nyert. Szerinte a betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz dupla, tehát pár hét különbséggel kétszer bekövetkező, együttállásával azonosítható. E témáról Teres Ágoston SJ. magyarul (is) megjelent könyvét (Biblia és asztronómia) érdemes elolvasni, mert a szerző nemcsak a teológiában és (egyház)történetben jártas, hanem a csillagászatban is… Sajnos Illig nem ismeri e művet, így könyvében hosszasan próbálja megfejteni a "rejtélyt".
Fontos kiemelni, hogy később is születtek ilyen "kezdőpontok" (sőt elvileg ma is születhetnének!). A "nagy" francia forradalom idején nem csak a hónapoknak adtak új nevet, hanem elrendelték, hogy az időszámítás kezdete ezentúl 1792. szeptember 22., 9 óra 18 perc 30 másodperc legyen…

Mértékegység és kezdőpont birtokában már csak egyetlen, szintén megegyezésen alapuló, "önkényes" döntésre van szükségünk: meg kell határozni, hogy mikor van az évkezdet. Ma általánosan elfogadott az eredetileg pogány római időpont használata így január 1. az újév napja. De ez nem mindig volt így! A velenceiek sokáig március 1-én kezdték az évet, míg Bizáncban és a keleti kereszténység területén szeptember 1-én… De volt olyan ország, ahol márc. 25., az angyali üdvözlet napja, vagy az évente változó időpontra eső húsvét volt az új év első napja…. Magyarország is azon országok közé tartozott még a XIV. században is, ahol karácsony (dec. 25.) volt az évkezdő nap.

A sokféle naptár története közül válasszuk ki a számukra legismertebbet, az európai időszámítást, hisz Illig műve is ezzel foglalkozik. Naptárunk eredete Egyiptomba nyúlik vissza, ugyanis Julius Caesar egy akkor közismert és "menő" alexandriai csillagászt, Szószigenészt, bízta meg a Római Birodalom naptárának megreformálásával. Erre azért volt szükség, mert a rómaiak eredetileg holdhónapokat használtak, amik nem fedték le teljesen az évet, ezért időnként a papok elrendelnek egy szökőnapot febr. 23-a utániként és december végén több napig tartó "buli-napok" követték egymást, amik az adott évhez tartoztak, de nem voltak egyik hónap részei sem. A rendszer mindaddig jól működött, míg a papok, illetve a főpap rendesen ellátta a feladatát. Ám a háborúk, a karthágói Hannibál itáliai "kirándulása", Sulla polgárháborúja, és hasonló bonyadalmak miatt elmaradt a naptár évenkénti pontosítása, így Kr.e. 47-ben már 3 hónapot siet a naptár, ami az évszakok és a hónapok megszokott kapcsolatát is erősen megbolygatta… Így Kr.e. 46-ban Caesar, aki főpap és diktátor egyszerre volt, elrendelte, hogy ez az év 445 napos legyen, és utána új rendszer lépjen életbe. Ezt dolgozta ki Szószigenész. Ez egyrészt szakított a holdhónapokkal, és a hónapok a Hold mozgásától függetlenekké és különböző hosszúságúakká váltak. Mivel Szószigenész számításai szerint az év 365 napig és 6 óráig tart, 4 évente automatikusan szökőév van, azaz a február egy nappal hosszabb. Így megszületett a Julián, vagy Juliánusz-féle naptár, ami viszonylag jól működött. Csakhogy… Szószigenész számítása amely alapján az év hosszát 365 napban és 6 órában határozták meg nem egészen pontos. A mai csillagászok vélekedése szerint 674 másodpercet tévedett. Ez a pár másodperc eltérés évente jelentéktelen, de halmozódik! Így idővel komoly és észrevehető eltéréssé adódik össze. Ami elsősorban azon vehető észre, hogy a Caesar által március 21-re rögzített tavaszi napéjegyenlőség odébb vándorolt…
Ezt idővel sokan észlelték, és több javaslat született a megoldásra az évszázadok során, de végül csak 1582-ben oldódott meg a kérdés, amikor XIII. Gergely pápa elrendelte a róla elnevezett gregoriánus naptár használatát. Ekkorra már a korábbiaknál lényegesen pontosabb mérésnek köszönhetően tudták, hogy az év rövidebb mint 365 + 1 nap, mert 365 nap, 5 óra, 49 perc és 12 másodpercig tart (a mai csillagászok szerint 26 másodperccel kevesebb ideig). Ezért XIII. Gergely pápa (pontosabb az általa megbízott csillagászok) két dolgot tettek: egyrészt "behozták" a Caesar óta eltelt közel 1600 év lemaradását azzal, hogy 1582. október 4-e után 15-e következett, illetve módosították a szökőévek rendszerét. Így minden negyedik évben továbbra is szökőév van, de a százzal osztható szökőévek (pl. 1900) elmaradnak, viszont a 400-zal oszthatók (pl. 2000) megmaradnak. Így annyira pontossá vált a naptár, hogy a felhalmozódó igen minimális eltéréseket elég 3300 évenként egy plusz szökőnappal korrigálni, ami "legközelebb" 4882. februárjában lesz esedékes ….
A reformot Európa legtöbb országában elég gyorsan bevezették, némi vita és kavarodás árán. Ennek érdekes irodalmi vetülete Umberto Eco: Foucault inga című műve, amit érdemes elolvasni! Magyarországon kicsit lassabban ment az új naptár bevezetése, egyrészt a török háború miatt, másrészt a protestánsok egy része nem kívánt ilyen "pápista" ötlettel foglalkozni… Végül 1700 körül országgyűlési határozat született az "ó-naptár" betiltásáról. Az európai államok közül utolsóként Oroszországban vezették be a Gergely-naptárat 1918 elején. Így került a Leninék által vezetett "nagy októberi szocialista forradalom" november 7-ére...

És ezzel el is jutottunk Illig kiindulópontjához! Ugyanis kiszámolta, (és ezt bárki egyszerűen ellenőrizheti!), hogy Caesar és XIII. Gergely reformja között annyi elmaradás halmozódott fel, hogy 13 nappal kellett volna előre tolni a naptárat, de ő(k) nem ezt tették, hanem csak 10 napot adtak hozzá, mégis pontos lett a naptár, azaz március 21-re esett, és esik azóta a tavaszi napéjegyenlőség. Azaz a naptárból és a csillagok mozgásából "hiányzik" az a történelmi idő, ami alatt 3 napnyi elmaradás képződött. Miért?
Illig válasza rövid és velős: történelemhamisítás történt! Ezt XIII. Gergely pápa tudta, és nem szól róla, de beszámítják a naptár reformjakor, és így csendben "rendeződik" a dolog. Azaz a történelemben megmarad ez a kb. 300 év az összes eseményével, az időszámításból pedig hiányzik, ezért megint pontos és az égitestek mozgásával összehangolt a naptárunk. Illig magyarázata azért is tetszetős, mert ezzel számos "rejtélye" megoldódik a történelemnek…

Ha végigolvassuk Illig most megjelent könyvét, akkor észrevehetjük, hogy Illig több problémáról beszél egymással párhuzamosan, de ezek alapja azonos: rossz a naptárunk, ezért az egész történelmünk rossz, illetve szándékosan meghamisított. Az általa említett főbb problémakörök az alábbiak: mikor született Jézus, azaz mihez viszonyítunk valójában; az egyes időszámítási rendszerek adatai egymásba hogyan számolható át és ennek milyen hibái vannak, ebből milyen történelmi hibák, tévedések erednek, a történészek által felhasznált csillagászati támpontok (napfogyatkozás, holdfogyatkozás) mennyire megbízhatók. Ezen igen szerteágazó kérdéskörből csupán az alaptételével foglalkozom részletesebben, azaz azzal az állításával, hogy a Kr. u. 614. augusztusától 911. szeptember elejéig ismert "történelmi" események kitaláltak, és történelmünkben utólagos betoldás eredménye ez a 297 esztendő. Így fiktív, kitalált a Karoling-kor Nagy Károllyal együtt, fiktív a bizánci "képháború", fiktív az iszlám első nagy dinasztiája az Omajjád-dinasztia.

Illig könyvének első részében a Karoling kor nem-létezésének bizonyítására vállalkozik közel 260 oldalon, főleg építészeti ("építészetarchaeologiai") és művészettörténeti érvekkel. Az érdeklődőknek azt javaslom, hogy a második résszel kezdje az olvasást, mert a könyv e része igen nehéz olvasmány, szakmai szempontból talán pontosabb az "iszonyatos" jelző használata. Azért, mert Illig rengeteg irodalmi hivatkozást alkalmaz, de ezek (a könyv első felében) zömében régiek (1990 utáni alig van), jóllehet az utóbbi években elég sok alapos tudományos mű készült a kérdéses időszakról. Másrészt az idézett irodalom zöme lényegtelen és gyakran a saját oldaláról származó műveket tartalmaz (ezt saját szűk szakterületem esetében könnyen le tudtam mérni). Harmadrészt annyira szerteágazó az általa érintett terület, hogy átlagos, de még polihisztori műveltséggel is, csak egy életmű lenne elegendő a megvitatására, megcáfolására. Ha rosszindulatú vagyok, akkor azért mert innen-onnan kiollózta mindazt, ami az elméletébe belefért… Ha jóindulatú próbálok lenni, akkor azért, mert annyira okos a szerző.... Negyedszer rengeteg mindent állít, de ezeket általában nem bizonyítja, illetve legtöbbször hivatkozik valakire, akit szaktekintélyként ismernie kellene az olvasónak. Valószínűleg félművelt vagyok, mert az említett szerzők 99 %-áról még nem is hallottam....

A könyv második része az elmélet kifejtését tartalmazza, sokkal emészthetőbb formában. Megtudhatjuk, hogy a Kr. u. 614. augusztusától 911 szeptember elejéig tartó "betoldás", fiktív 297 esztendő "tettese" VII. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár, akihez "tettestársként" csatlakozott III. Ottó Német-Római Császár és jobb keze -a magyar történelemből ismert- II. Szilveszter pápa. Kapcsolatuk érthető, hisz III. Ottónak szoros kapcsolata van Bizánccal, ahol nem csak elismerik őt császárnak, hanem még feleséget is adnak neki. A "betoldásra" 959 előtt nem sokkal kerülhetett sor. Az okok sajátosan bizánciak: a Bizánci Birodalom (korábban Kelet-Római Császárság) számára fontos, és az állami "kultusz" alapja a Szent Kereszt ereklyéje. Ezt Szent Heléna császárné találja meg, ám a perzsák hamarosan elrabolják. A bizánciak természetesen visszaszerzik de jóval később, és ez finoman szólva is kínos… főleg, ha nem is az eredetit szerzik vissza… Ezzel a betoldással a történet kiegészíthető, és a "képháború" polgárháborús időszaka kellő magyarázatot ad a "halogatásra". Ráadásul a betoldás nem feltűnő, mert sokféle időszámítás divatos egyszerre ekkor Bizánc területén…
Jogosan kérdezheti bárki, hogy miért 297 év, amikor az említett polgárháború ennél rövidebb ideig tartott? Illig magyarázata egyszerű: VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár megpróbál egy csapással két legyet leütni. Ha már "belenyúl" a történelembe, akkor kiigazítja a Biblia két forgalomban lévő változatának különbségét is. Ugyanis a Septuaginta (a héberből görögre fordított) és a Vulgata (a héberből latinra fordított) Biblia-változat számadatai különböznek, méghozzá 9 emberöltővel. Ha az emberöltőt Krisztus földi életkorával számoljuk, akkor 9 X 33 = 297…
A "nyugat", Róma és Köln egyrészt árukapcsolás áldozata: III. Ottó kap egy bizánci feleséget, ami az egyenrangú félként való elismerést is magában foglalja, de vele jár a "plusz" 297 év is…. Illetve az áttérés a Krisztus születéséhez viszonyító időszámításra. Ami igen jól jön Ottónak, mert beleillik az Apokalipszis számmisztikájába! Ugyanis mindjárt 1000 lesz, és akkor kezdődik "a béke ezer éve", és III. Ottó lesz a béke császára… Ugyanakkor III. Ottó számára kicsit kínos ez a bizánci kapcsolat, mert önállóságát és nagyságát kérdőjelezi meg, hisz "csak" egyenrangú fél lett. Ezért kitalálja, hogy ezt az ajándékba kapott 297 esztendőt egy Bizáncnál is hatalmasabb előddel tölti ki, aki ráadásul a Pápai államot is megteremti. Így születik meg Nagy Károly…
Az "ügy" érdekében és a múlt bizonyítására és alátámasztására nekikezdenek a múlt "gyártásának", azaz oklevélhamisításnak. Ebben kis kavarodást okoz, hogy Ottó 1002-ben meghal, ráadásul a következő évben Szilveszter pápa is, de hamarosan kezdődik az invesztitúra harc, ahol a császár elsőbbségét célszerű, főleg az általa ellenőrzött területen, hangoztatni, tehát "ráerősítenek" a hamisításra, amiben élen jár Barbarossa Frigyes…

Így Illig szerint Bizánc sikeresen "eladta" az "árút" nyugatra, és most már csak a muzulmánok és a többiek vannak hátra… ugyanis nem csak Európa érintett az ügyben! Illig szerint az iszlám egy (keleti)keresztény eretnekségből nőtt ki, így ők is be- és átveszik a csalást. Máshol más időszámítások érvényesek, amik nem tartalmazzák ezeket a fiktív éveket, de amikor észreveszik, hogy nem egyeznek az európaival, akkor kiigazítják a saját naptárukat, mert ugyebár a keresztény számítás a megbízhatóbb….
Mindez kerek egésznek tűnik, bár néhol érződik, hogy Illig kicsit "csúsztat": az örmények esetében is létezik ez a hiány (ők is a keleti kereszténység egyik ága!), de náluk hosszabb volt ez az időszak 70 évvel, aminek "helyi okai vannak". Indiában nincsen lyuk a történelmen, de azért nincs, mert annyira zavaros a naptáruk, hogy nem lehet észrevenni, hogy valóban van lyuk, mert pl. Buddha Nirvanába távozásának időpontját sem ismerik pontosan, illetve 17 ilyen időpont ismert…. Kínában ekkor uralkodik a Tang dinasztia, de ennek nincsenek külső kapcsolatai, ezért "hiszem, ha akarom" amit mondanak erről a korszakról, különben is rossz a naptáruk… Sajnos a könyv első részében beharangozott avarokra és magyarokra vonatkozó problémákról nem beszél a mű második felében.

Mindezekkel nem szállok vitába, mert könnyen túl ironikus lennék, illetve nem érzem magamat kellően felkészültnek sem az indiai történelemből, sem az iszlám születéséből. Csak egy megjegyzést tennék a saját szakterületemről, melyre Illig csupán 3 oldalt szánt, és az is hemzseg a tévedéstől, félreértéstől, és hazugságtól….
Saját szakterületem a régészeten belül a famaradványok kormeghatározása, a dendrokronológia. Röviden és leegyszerűsítve ez a következőt jelenti: a mérsékelt éghajlati övben élő fáknak vannak évgyűrűi. Minden fa minden évben egy, és csak egy évgyűrűt növeszt. Minden földrajzi területen az egymás közelében élő azonos fafajú fák azonos vastagságú évgyűrűt képeznek az adott évben (mert azonos mennyiségű csapadékot, napfényt, hideget, szelet stb.-t kapnak) mondjuk 1,5 mm-t. Az előző évben ezek a fák 3 mm-eset növesztettek. Azelőtt 2,1 mm-eset, és így tovább. Azaz, az évgyűrűk vastagságából összeállítható az adott területre, fafajra, és évre jellemző évgyűrűvastagság-adatbázis, ahol minden egyes évhez hozzá tudok rendelni egy vastagság-adatot.
Ezt úgy tudom megtenni a gyakorlatban, hogy kimegyek az erdőbe, kivágok egy fát. Ebben a legkülső, kéreg alatti gyűrű az elmúlt évben képződött, hisz most február van. A fa 100 éves. Így 1902-ig tudom az összes év adatát. Keresek egy olyan mestergerendát a faluban, amit 1920 körül készítettek. Szétfűrészelem, és lemérem az évgyűrűit. Ennek az adatsornak a vastagság-adatai, és a frissen kivágott fa adatai között lesz egy kb. 20 éves átfedés, mert a most kivágott fa már élt, a mestergerenda fája pedig még élt akkoriban. Ha elég vaskos a mestergerendám, akkor 1820 körülig megszereztem az adatokat. Kikocogok a szentendrei Skanzenbe a fűrészemmel, keresek egy szép műemlék-házat, és szétfűrészelem a mestergerendáját.... Nem folytatom. Ezzel az "átlapolós" technikával (lásd az 1. ábrát!) elvileg messze vissza lehet menni a múltba, csak idő és munkabírás kérdése. A dél-német területen (Stuttgart központtal egy 1000 km. átmérőjű kör) ezt 7000 évre visszamenőleg tudták megcsinálni úgy, hogy minden egyes évhez kb. 150 fa átlagát vették figyelembe.



Ha van egy ilyen adatbázisom, akkor ha egy régészeti ásatáson előkerül egy fadarab, pl. egy facölöp, akkor nem kell mást tennem, csak lemérni az évgyűrűvastagságokat a cölöpben, és megkeresni a 7000 adatom közül azt a szakaszt, ahol 1,4 mm-t 3, majd 2,3, majd 5,2 és 1 mm követ. Ha legalább 30 egymást követő adatom van, akkor a valószínűségszámítás figyelembevételével is, csak egyetlen olyan helyem lehet a 7000 adat között, ahol megegyezik a két adatsor. Ez esetben az alap-adatsorról le tudom olvasni a cölöpöm évgyűrűadataihoz tartozó évszámokat.
Mi köze mindehhez Illignek? Annyi, hogy Európa számos pontján, és a volt -általa fiktívnek tartott- Karoling Birodalom központja is ilyen terület, ma már elég jól áll a dendrokronológiai kutatás, azaz a római korig gond nélkül tudni lehet az egyes fafajok évgyűrűvastagságait. A Rajnán Koblenz-nél 1980 márciusában előkerült egy régi híd, ahol a készítése során facölöpöket vertek le a folyó ágyába. A híd később elpusztult, a cölöpök maradtak (2. ábra). A víz alatt nem tudtak elkorhadni, mert nem volt elegendő oxigén a korhasztást végző élőlények számára.




Amikor a régészek megtalálták a hidat, kiszedték a cölöpöket, mind az 52 darabot, és megkérték a dendrokronológusokat, hogy mondják meg, mikoriak a fák. Ezt ők meg is tették, és a 298 évet átfogó évgyűrűvastagság-adatsorról megállapították, hogy a legfiatalabb évgyűrűk Kr. u. 48-ban nőttek, és mivel kéreg is volt a fákon a kivágásukra Kr. u. 48-49 fordulóján, a téli hónapokban került sor. Ez megegyezett a régészek kerámia, fémeszközök, pénzek és egyéb ott talált tárgyak által megállapított dátumával.
Mindez azért lényeges, mert ha igaza lenne Illignek, akkor komoly "gubanc" keletkezne! Ugyanis a cölöpök (több tucatnyi!) évgyűrűi egy kb. 2000 évvel ezelőtti időpont évgyűrűvastagságaival egyeznek meg. Ha "kiveszünk" az ominózus 297 évet a történelemből és a naptárunkból, akkor ennek a közel 2000 adatból álló adatsorunknak a kezdőpontja hátra tolódik 297 évvel, mert a hídban megtalált legfiatalabb évgyűrűtől a tegnap az erdőben kifűrészelt fában lemért legkülső évgyűrűig folyamatos az adatsorunk! Azaz a híd cölöpei nem Kr. u. 48-ból származnak, hanem az általunk Kr. e. 249. évvel azonosított évből. Ez pedig nem egyezik a történelmi ismereteinkkel, mert ekkor (ab Urbe condita CIV) a római köztársaság katonái még Szicíliát sem hódították meg, hisz az első pun háború csak 8 év múlva (Kr. e. 241-ben) fog befejeződni… Carthago, Hispania, Gallia, Germania elfoglalása pedig legjobb esetben az álmaik között szerepel! Így ha elfogadnánk Illig elméletét, akkor azt kellene mondanunk, hogy ezt a római technikával, római eszközökkel, római stílusban épült hidat, amiről római tárgyakat ejtettek a folyóba és partjára nem a rómaiak csinálták, hanem a kelták...
Ez pedig a sci-fi műfajba tartozik....

Mindezek után mi a megoldás? Hisz láttuk, hogy valami nem stimmel a XIII. Gergely pápa féle naptár-reformmal.
A kérdésre akkor lehetne megnyugtatóan válaszolni, ha az eredeti források alapján, és a modern tudományos (csillagászati) eredmények ismeretében megvizsgálná valaki, hogy mit tett Caesar, mit csináltak XIII. Gergely emberei, módosította-e a naptárat Augustus császár, mert erre is van néhány homályos utalás, illetve történt-e naptárreform a niceai zsinaton 325-ben? Illig is beszél erről a zsinatról de érződik, hogy nem jártas az egyháztörténetben, és gyakran hibázik, pl. keveri az egyetemes és a helyi zsinat fogalmát. Ugyanakkor tény, hogy mind Caesar-nál, mind Nicea-ban, mind XIII. Gergely pápánál március 21. a tavaszi napéjegyenlőség időpontja! Egy elfelejtett Nicea-i naptárreform melletti érv, hogy az ortodox egyházban ma is használt Juliánusz-naptár 13 nap lemaradással "küzd", ami a Gergely féle 10 napból és az azóta képződött 3 napból áll. Ez érthető, hisz Nicea-t ők is elismerik, mert egyetemes zsinat volt, XIII. Gergely pápa beavatkozását viszont nem!
Ezen kutatások eredményeinek ismeretében lehetne folytatni a vitát. Amíg ez nem következik be, addig álmodozás és holdvilágkanalazás minden kísérlet…. Rajta, a feladat adott, aki jártas a latin nyelvben, és otthonosan mozog a csillagászatban, annak korlátlan lehetőségei vannak!

Befejezésül egy, a történelemtudománytól igencsak távoli problémára hívnám fel a figyelmet, az "Illig-jelenség" okaira! Illig -és követői- tevékenységének vaskosan politikai jellege van. Ugyanis az EU előszeretettel hivatkozik Nagy Károlyra mint előképre. Viszont, ha Nagy Károlyt relativizálni, vagy, horribile dictu, a történelemből kiiktatni lehet, akkor "ugrik" az előkép is! Ez a hozzáállás, árukapcsolás -EU pártállásomtól teljesen függetlenül! -egy történészi igényű műnél minimum büdös....
Nem ismerem Illig és követői politikai orientációját, de a szerző tetszik, nem tetszik, kommunista módszereket alkalmaz "a múltat végképp eltörölni" akarván.... Ez számomra ismét nem szimpatikus....

A címben azt kérdeztem, hogy "Ki lopja el az idő(nke)t? " A válasz számomra egyértelmű: Heribert Illig, aki sületlenségekkel traktál minket majd 500 oldalon át….